Nehezített életmódváltás Multimorbiditásban

Multimorbiditásban, azaz: többszörös krónikus diagnózissal nem is olyan egyszerű az életmódváltás, mint ahogyan azt első ránézésre gondolnánk. Minden diagnózis más és más kihívást állít elénk, Multimorbiditásban pedig ezek a kihívások összeadódnak, és egyszerre kell megfelelni mindegyiknek. Mégsem lehetetlen.

Először is pontosítsuk a Multimorbiditás fogalmát: a multimorbiditás két vagy több kórkép együttes fennállását jelenti egy adott személynél. Gyakorlati megközelítésben ez azt jelenti, hogy olyan betegekről van szó, akiknél olyan állapotok állnak fenn, amelyek korlátot jelentenek számukra a mindennapokban. Általában krónikus betegségeket sorolunk ide, és gyakorisága az életkorral és rosszabb szociális státusz esetén nő.

Kik lehetnek érintettek?

• Azok, akiknek gondot okoz betegségeikkel kapcsolatos terápia vagy akadályozza őket a mindennapi aktivitásban
• Azok, akik számos helyen, szakterületen vesznek igénybe ellátást
• Azok, akiknél fennáll fizikai és mentális betegség
• Azok, akik sokszor szorulnak sürgősségi ellátásra
• Azok, akik rendszeresen számos gyógyszert szednek

Láthatjuk: ha a Multimorbiditással élők az állapotuk javítása érdekében életmódot szeretnének váltani, akkor rengeteg, fennálló egészségügyi szakmai szempontok szerinti iránymutatásokra van szükségük. Hiszen létezik a Multimorbiditáson belül: csak belgyógyászati-, csak mozgásszervi-, csak immunológiai-, csak hormonális-, és csak szív-és érrendszeri multimorbiditás. Legsúlyosabb esetben pedig ezek a különálló multimorbiditások összeadódnak, és így kialakul a két, vagy több szervrendszeri területet is érintő multimorbiditás.

Életmódváltás: a mindennapi szokások tudatos, tartós és végleges megváltoztatása az egészség, a jó közérzet, és az életminőség javítása érdekében. Nem átmeneti diéta, hanem új, élhető rutinok kialakítása a test és a lélek egyensúlyáért. 

Miből és hogyan tevődik össze az életmódváltás? 

Életmódváltás Multimorbiditással:

1.) Táplálkozás: 

Minden egyes diagnózishoz legalább egyféle speciális diéta szükséglete tartozik (az immunbetegségekhez többféle diéta-szükséglet is társulhat). Mire gondolok? Például ha valaki cukor-és vesebeteg, és pajzsmirigy problémái is vannak, és mindez nem szindrómákból adódik, akkor az ő táplálkozásának meghatározásakor össze kell illeszteni az egészséges táplálkozás elveit a vese-, cukor-, és pajzsmirigy diétákkal. Amihez még, ha mindezen felül, vérképzőszervi diagnózisok is társulnak, szem előtt kell tartani, hogy a K-vitamin tartalmat ki kell iktatni az étrendből. Ugye, már nem is tűnik olyan egyszerűnek egy multimobiditással élő ember táplálkozási tanácsadása, életmódváltás esetén? 

Olyannyira nem, hogy a többszörös krónikus diagnózisokkal élők számára még a dietetikusok sem tudnak megfelelő táplálkozási tervet készíteni. Kimerül annyiban, hogy minden diagnózishoz kinyomtatnak, vagy fénymásolnak egy általános. egy-egy betegség vonatkozásában előírt ajánlott, és nem ajánlott élelmiszer-listát, és ennyi. 

Tudom, mert próbáltam, saját magam számára megfelelő étrend kialakítását kérni, még a kórházban. Meglepődve tapasztaltam, hogy jóval többet tudok, tapasztalatból, a diagnózisaimhoz szükséges diétákról, mint maga a dietetikus.. 

Ennek oka az, hogy a képzési anyagaik nem tartalmazzák a Multimorbiditás esetén követendő eljárást. Ugyanígy az OKJ-s táplálkozási tanácsadókat sem tanítják meg erre. mindössze általános ismeretekkel szerzik meg a végzettségeiket, és ez, Multimorbiditás esetén halálos kimenetelű is lehet.  

Összegzés: ha Multimorbidiással meg szeretnénk reformálni az étkezési szokásainkat, akkor ne hagyatkozzunk másra, mint a saját szervezetünkre. Pontosan tudjuk, mit szabad ennünk, és mit nem. Azt is pontosan tudjuk, mit emészt meg a szervezetünk, és mit nem. Olvassunk utána a mediterrán étrendnek, és illesszük bele a tapasztalati tudásunkat az általunk fogyasztható, vagy nem fogyasztható ételek sorába, és máris megvagyunk a diagnózisaink számára legelőnyösebb táplálkozási szokások beillesztésével az életmódunkba. Innentől fogva már csak tudatosan, és következetesen követnünk kell a saját irányelveinket a táplálkozásunk vonatkozásában. 

2.) Mozgás:

A mozgás bevezetése az életünkbe akkor lesz rendszeres, ha örömteli számunkra az a mozgás, amit kiválasztunk magunknak. Jómagam sokáig kerestem azt a mozgás.típust, amit a diagnózisaimmal és ezek következtében kialakult testsúlyommal is örömtelin végezni tudok. 

Multimorbiditásban nehezített az örömteli mozgásforma megtalálása. Amit javasolni szoktak: pl. a jóga. Mondván, hogy az egy nyugodt, statikus mozgásforma, ami segíti a keringést, a légzést, és relaxációs hatása is van. Igen, ez így igaz, nem vitás. Megpróbáltam, így tapasztalatot mondok. Én, a magam multimorbiditásával nemhogy megnyugodtam volna a jógától, de egyik pánikból a másikba estem, az idegállapotom felfokozódott, és sírógörcsökkel küszködtem. Miért? 

Mert a jóga-gyakorlatok többsége kivitelezhetetlen volt számomra. hiszen van olyan multimorbiditás, ami a belső szervek mellett a mozgásszerveket is erősen érinti. Emiatt a jógához szükséges lemegyek a földre típusú gyakorlatok kivitelezhetetlenek (vagy ha kivitelezem, akkor felállni nem tudok belőle). Vagy: térdelni, csípőt teljesen széttárni, illetve (az agyi katasztrófa utáni állapotban) egy lábon állni, illetve bármilyen egyensúly gyakorlatot végezni lehetetlen. A jógához pedig mindez elengedhetetlen. Persze, nem minden multimorbiditással élő diagnózis-sora egyforma, elképzelhető, hogy lesz közöttetek olyan, akinek a jóga lesz a mindene. Kiemelem: a jógaoktató sem volt szakmailag felkészítve a multimorbiditással élő ember fogadására. Egyszerűen azért, mert ez a tétel az ő alap-képzési anyagaikból is hiányzik. 

Ha a jógát választjuk, akkor olyan jógatanárt keressünk, aki jártas a mozgásszervi-, és/vagy a belgyógyászati rehabilitációban!

Ugyanez a tanács érvényes a személyi edzők kiválasztásakor is. Bár az idei évtől kezdődően már oktatják a mozgásszervi diagnózisokat, és az azokkal történő edzés alapelveit az edző/sportoktató képzésben, de az még mindig kevés a multimorbiditással élő beteg felelősségteljes fogadásához (a fentiekben részletezett, multimorbiditás-csoportok okán). 

És az az edző, aki nem jártas a diagnózisok terén, a munkáját pedig lelkiismeretesen, és felelősségteljesen végzi, nem is fogja elvállalni a multimorbiditással élő embereket. 

Arról nem is szólva, hogy ha a multimorbiditással élő a konditermeket választaná, ott egyrészt csak nagyon ritka esetben talál akadálymentesített konditermet. Másrészt hatalmas utánajárás után talál olyan edzőt, aki felvállalja, hogy a diagnózisaival együtt is tud, és képes számára edzéstervet készíteni. Harmadrészt a konditermek rendkívül fertőzésveszélyesek, ez pedig az immunbetegek számára kiemelt kockázatot jelent. 

Ha saját felelősségünkre kezdünk konditerembe járni, eltitkolva a személyzet előtt a multimorbiditásunkat, akkor tudnunk kell, mit jelent az "Azonnali Stop" fogalma, és mikor kötelező alkalmaznunk. Tudnunk kell, hogy melyik gyógyszerünk milyen hatással bír egy-egy erőemelő gyakorlat során. És tudnunk kell azt is, hogy hogyan állítsuk meg a rohamot, ha érezzük, hogy ki fog alakulni (például egy dinamikus mozgáselem kivitelezésekor, tüdő-érintettségnél, vagy éppen epilepsziában, stb.). Egyébként ez sem lehetetlen, ha figyeljük a testünk, és szervezetünk jelzéseit, és alkalmazkodunk azokhoz. Magyarul: ha nem toljuk túl, 

A gyógytornát azért nem említem meg, mert az nagyon kevés, és rendkívül alacsony hatékonyságú. Jó hír, hogy a gyógytornász-képzést, az idei évtől kezdték el megreformálni, (beillesztve a képzési anyagokba a diagnózisok mélyebb ismereteit), már haladóbb szellemiségben oktatni a jövő gyógytornászait. 

Összegzés: mi ismerjük a leginkább testünket, szervezetünket, és azt is mi érezzük, melyik mozgásforma okoz számunkra a leginkább örömet. kezdjük a rendszeres testmozgás bevezetését, eleinte, naponta, 15-20 perc időtartamban. Ha fekve könnyebb, akkor fekve. Ha már ülve is tudunk tornázni, akkor ülve. És, ha már az álló gyakorlatok sem okoznak problémát, akkor kezdjünk el keresgélni az olyan mozgásformák között, amit szívesen végeznénk, akár rendszeresen is. 

Ehhez mindig tartsuk szem előtt a diagnózisainkat. Példa: ha imádunk biciklizni, de a tüdőnk, a szívünk, és a csípőnk is érintett, akkor ne a szabadban, hanem szobakerékpáron tegyük ezt. Ha imádunk úszni, de az agyi keringés nem éppen ideális ehhez, akkor fogjuk meg a gumiszalagot, és kezdjünk gyakorlatokat végezni vele. De ugyanilyen kiváló, ebben az esetben a pilates gyakorlása is, főként a reform-pilates ajánlott multimorbiditásban, ahol a gép biztonságos pozíciókat tart nekünk.  Ha pedig a diagnózis-sorban nincs immunbetegség, bátran menjünk el egy konditerembe (csak ne hazudjunk ott az állapotunkról!). 

Az a mozgsáforma pedig, amit minden multimorbiditással élő végezhet, az a séta a természeteben. illeztve, ha már nagyon edzettek vagyunk, a túra is szóba jöhet. Életmódváltás szempontjából ez a mozgásforma az, ami ötvözi a testmozgást, a feltöltődést, és a relaxációt. Ha mozgásszervi érintettség is van, használjunk ehhez nordic walking botot. A használata leveszi a terhet a csípőről, és a térdről, könnyedebben, és hosszabbakat tudunk lépni vele, miközben a gerincünk is egyenes tartásban marad. 

Fontos! Mielőtt elkezdünk rendszeressé tenni egy mozgásformát az életünkben, jelezzük azt a kezelőorvosunknak! Onnantól kezdve szorosabb kontroll alá leszünk vonva, mert a rendszeres testmozgástól az állapotunk javulni fog, az addig előírt gyógyszerezés leváltásra, majd (ideális esetben) elhagyásra kerül. Ezt önmagunktól nem tehetjük meg, ehhez kizárólag az orvosi előírás szerinti adagolás szükséges! 

3.) Pihenés:

Multimorbiditásban? Felejtsd el. ... Mondom ezt, egyébként, Long Life Coachként, aki maga is multimorbiditással él. 

Saját tapasztalatom, hogy teremtsünk is bármilyen ideális körülményeket a nyugodt pihenéshez, nekünk az nem fog menni. Egy év alatt talán egyszer, max kétszer aludjuk végig az éjszakát. Multimorbiditással mi megérezzük, és megszenvedjük az időjárási frontokat, a Hold állásait, az egyik, vagy másik diagnózisunk belobbanását, a krónikus fájdalmat (amivel minden multimorbiditásos állapot együtt jár), a gyógyszerváltást, és ne soroljam. Tudja ezt minden multimorbiditással élő. 

Mit tehetünk mégis? Ha van arra alkalmunk, hogy napközben pihenjünk egy kicsit, tegyük azt. A telefont, de az elektromos autót is töltőre tesszük, ha merül az aksi. Ez a helyzet a szervezetünk esetében is. Ha nyom a tarkód, elkezd rázni a hideg, vagy éppen a szemed ég, az már azt jelzi: pihenj, és aludj! 

4.) Mentális egészség: 

Meg kell tanulni Multimorbiditásban is a megfelelő stresszkezelési technikákat, annak érdekében, hogy elérjük a belső egyensúlyunkat. De mindezt megelőzve első körben nem árt, ha megtanuljuk elfogadni a diagnózisainkat, a saját részünkké tenni őket, hiszen velük kell, hogy együtt éljünk, életünk végéig. Ennek érdekében meg kell ismernünk őket, hogy be tudjuk fogadni őket. És ugyanígy a családunkkal, a munkatársainkkal is meg kell tudnunk tanítani ezt az elfogadási folyamatot. 

A diagnózisaink, és állapotunk elfogadása nem fog egyszerűen menni. A pszichoterápia ugyanis nem ismeri a Multimorbiditás krízisét, pusztán azért, mert nem ismeri azokat a fizikai- és mentális korlátokat, amik ezzel együtt járnak. Csak figyeljétek meg, a pszichológia nem érti a Multimorbiditás fogalmát, helyett a lehető leggyorsabban a depressziót (vagy valamelyik formáját) ragasztja a Multimorbiditással élőre, és csak azzal foglalkozik. Pedig a Multimorbiditás egy egyszerű depressziónál jóval szerteágazóbb, és bonyolultabb is az önértékelést, az önbecsülést újfent kialakítani, és megszilárdítani - hiszen a depresszióban is gyógyszerekkel dolgoznak, Multimorbiditásban pedig tiszta tudattal kell, hogy álljunk a feldolgozás, és a felhalmozódott lelki salakanyag kidolgozása elé. 

Hatékonyabbak számunkra azok a módszerek, mint például betegcsoportok létrehozása a lakóhelyünkön, rendszeres beszélgetésekkel. 

A belső egyensúlyunk visszanyerését segíti például a reikii, az acces bars kezelés, a légzésterápia (figyelem! Tüdő érintettséggel nem mindegyik gyakorlat végezhető!), a hangtál terápia, stb.

Nagy divat manapság a hideg merülés. Kiváló módszer - az egészséges embereknek. Multimorbiditásban kifejezetten nem ajánlott, főként, ha a multimorbiditásban a szív- és érrendszeri diagnózisok is helyet kapnak. Ha mégis ki szeretnénk próbálni a hidegmerülést, előtte mindenképp konzultáljunk a kezelőorvosunkkal! 

Szóval nem lehetetlen az életmódváltás Multimorbiditásban sem, ha okosan tesszük azt, figyelmen kívül hagyva azokat az életmódváltásra vonatkozó tanácsokat, amelyeket az egészséges emberek számára készítettek el, és lépten-nyomon szembe jönnek velünk.  

Multimorbiditás egy speciális betegségcsoport, és mindegyik alcsoportjának megvannak a maga specialitásai. Ezt a tényt ne hagyjuk figyelmen kívül, sem akkor, ha saját magunk vezényeljük le az életmódváltásunkat, sem pedig akkor, ha az életmódváltáshoz szakember segítségét vesszük igénybe. 

Fontos, hogy mindeközben a gyógyszerezésünkre is oda kell figyelnünk, hatás-mellékhatás-kereszthatás tekintetében. 

Multimorbiditásban az életmódot, táplálkozást, testsúlyt a lehető leggyorsabban a legoptimálisabb szintre kell hozni, mert ez automatikusan csökkent sok különböző tünetet.

A kémiai (nem természetes hatóanyagú) gyógyszerek mennyiségét a lehető legalacsonyabb szintre kell redukálni egy olyan orvos segítségével, aki mind a természetes gyógymódok, mind pedig a konzervatív gyógyszerelés terén jártas. Ezek a gyógyszerek ugyanis bár egy-egy funkciót javíthatnak, de mellékhatásaik révén más tüneteinken gyakran rontanak.

Különösen veszélyes az, hogy az úgynevezett gyógyszer-interakciók (vagyis a sokféle gyógyszer egyidejű szedése) miatt hatványozottan nő ezen gyógyszerek mellékhatása.

Az állapotot sokszor az észrevétlenül évek alatt felgyűlt gyógyszertömeg tartja fenn, és ha ezeket csökkenteni tudjuk, akkor nagy lépést teszünk a test fittsége felé.